1878-tól Csongrád vármegye székhelye Szentes rendezett tanácsú város. A megyeszékhely Szentesre kerülésének ténye nagyban hozzájárult a korábban "álmos" mezőváros társadalmi és szellemi életének kibontakozásához, felvirágzásához. Az 1867. évi kiegyezést követően beindult lassú fejlődés a század 80/90-es éveire felgyorsult. Sorra jöttek létre a különböző körök, társulatok, egyletek. Ezek egyike volt a Történelmi és Régészeti Társulat, melynek megalakulása Csallány Gábor nevéhez fűződik.

A Tolna megyei Tamásiban született Csallány Gábor (1871-1945) 1892-ben került Szentesre, ahol a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál nyert alkalmazást, mint műszaki tisztviselő. Munkája során került először kapcsolatba a földből kikerült tárgyakkal, leletekkel. Hamarosan szenvedélyes gyűjtője lett ezeknek. Néhány év elteltével már igen értékes gyűjteményt mondhatott magáénak. Ennek köszönhette, hogy 1895-ben a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója (Hampel József), mint amatőr gyűjtőt, kinevezte helyi megbízottnak.

Az 1896. évi Millennium nagyszabású történelmi kiállításai láttán alakult ki az a meggyőződése, hogy a nagy múltú Csongrád vármegye székhelyén - Szentesen - egy történelmi és régészeti társulatot kell alakítani, mely hivatva lenne a megye területén ásatásokat kezdeményezni és finanszírozni, a szétszórtan lévő régiségeket adományozás vagy vétel útján megszerezni, az összegyűlt anyagot rendszeres múzeumi kiállításban egyesíteni, s mindez által a közönség érdeklődését a történeti és régészeti tudományok iránt felkelteni. Ezt annál is inkább szükségesnek látta, mivel ilyen intézmény még nem létezett a megyében, de még a környező megyék nagyobb városaiban sem (ide értve Szegedet, Hódmezővásárhelyt, Makót, Békéscsabát, Gyulát, Kecskemétet és Szolnokot).

Csallány kitartó szervezőmunkája eredményeként az új társulat 1897. május 9-én megtartotta alakuló ülését. Az alapszabály a közreműködés és érdekeltség foka szerint megkülönböztetett tiszteletbeli, alapító, rendes és póttagokat. A társulat kormányzását a közgyűlés, az igazgató választmány és 9 választott tisztviselő végezte. Az évenként legalább egyszer ülésező közgyűlés választotta a tisztikart és a választmányt; elbírálta ezek éves jelentéseit, számadásait; jóváhagyta az éves költségvetést.

A 12 tagból álló választmányt évenként, a társulat tisztikarát 3 évre választották. Ennek tagjai: az elnök, a történelmi osztályelnök, a régészeti osztályelnök, a múzeumi őr, a titkár, a könyvtárnok, a pénztárnok, az ügyész és a jegyző. A május 23-án megtartott első közgyűlésen megválasztották a tisztikart és a választmány tagjait; elnökök Fekete Márton, Balogh János és Bíró Elek, múzeumi őr Csallány Gábor, titkár dr. Berecz Sándor.

A társulat eredményes működését mutatja, hogy a megőrzésébe került régészeti leletek, történelmi dokumentumok, tárgyak, könyvek száma az alakulástól számított rövid 6 év alatt 10 ezerről 30 ezer darabra nőtt. Jelentős eredményeinek köszönhette, hogy 1904-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium évi 600 korona államsegélyt utalt ki a társulat anyagának további gyarapítására.

Az anyag rohamos gyarapodásával, értékének növekedésével lehet magyarázni az 1906-ban bekövetkezett szervezeti változásokat. Első lépésként a Történelmi és Régészeti Társulatot egyesületté alakították, majd Csongrád Vármegye Törvényhatósági Bizottsága (= megyegyűlés) határozatilag kimondta, hogy a Szentes városában működő Csongrád Vármegyei Történelmi és Régészeti Egyesület nyilvános jellegű múzeumát átveszi és fenntartja. A múzeum tisztviselőit (igazgató, osztályőrök, segédőrök, szolgaszemélyzet) továbbra is az egyesület választmánya választotta, egyebekben azonban a múzeum a vármegye felügyelete és ellenőrzése alatt állt. A szóban forgó megyei határozat záró pontja kimondta, hogy: arra az esetre, ha Csongrád megye a múzeum fenntartásáról bármi okból lemondani kényszerülne, a múzeum összes gyűjteményei és felszerelései a Csongrád Vármegyei Történelmi és Régészeti Egyesület tulajdonába, az utóbbinak feloszlása esetén pedig az állam tulajdonába mennek át, azzal a határozott kikötéssel, hogy az állam azokat a maga teljességében úgy, amint az átadáskor találta, mindenkor Szentesen tartozik fenntartani.

Újabb átszervezésre 1925-ben került sor, midőn a vármegye az egyesület anyagát teljesen átvette. Ezzel az egyesület megszűnt. A gyűjtemény anyaga ekkor már 100 ezer darab felé közeledett, s nemzetközi hírnévnek örvendett. Az intézmény neve 1926-tól Csongrád Vármegyei Múzeumra, 1951-től pedig Koszta József Múzeumra változott. Első igazgatója Csallány Gábor volt, aki tisztségét 1945-ben bekövetkezett haláláig viselte.

Labádi Lajos