Az egyik legelső téglaházunk, 1830 körül épült. Eredetileg a város kegyurai, a Károlyi grófok messziről idetelepített tiszttartója lakhatott benne. Egy rövid ideig Petőfi zord apósa, Szendrey Ignác is eltöltött benne egy telet, mint a mágocsi birtok főinspektora (1851). Itt ringott pár hónapig a "Sasfiók", Petőfi Zoltánka bölcsője is, mely a gyűjtemény egyik legendás ritkasága.

Dr. Péter Pál édesapja, dr. Pollácsek Albert még 1904-ben kitért az igaz hitből, így nem kellett női ágon asszimilálnia, a “kor divatja” szerint. Teátrálisan, éppen június 29-én, Péter Pál napján vették föl a Péter családnevet. “Kősziklára épített” Pollácsek Albert, mert családja gyakorló, igaz hívő római katolikus lett. Fiaikat hazafiasan nevelték, a Nagy Háborúban mindhárman harctéri szolgálatot is teljesítettek... A családi otthont - rendhagyó módon - a legkisebb, gyógyszerész-orvos fiú örökölte: Péter Pál Ottokár. (Ritka bérmanevét Prohászka Ottokár után kapta, aki őt keresztelte.) Péter Pál Ottokár a gyógyszerész-orvosi hivatást választotta. Házi rendelőjét 1920-tól egészen az ötvenes évek ellehetetlenüléséig tartotta fönn. Később, 1954 után körzet-orvosi rendelő lett. De ő a szegények hajnali ingyen-doktora maradt, tudományos tevékenysége a cigányok hygienejére szorítkozott.

Az orvosi rendelőben, melynek kézi falfestése még a korábbi ügyvédi iroda idejéből való, a szakmai berendezésen kívül egy gazdag szakkönyvtár, és tematikus festmények (Rezes Molnár Lajos, Zoó János), fametszetek (Drahos István) egészítik ki a látható műtárgyegyüttest. A bútorok mélye a szentesi orvostörténeti gyűjteményt rejti. Itt tároljuk a város másik híres körorvosának, dr. Berényi Imrének a hagyatékát is. Ez a szoba egyben orvoslástörténeti kutatóhely is, melyet külön engedéllyel lehet igénybe venni.

A nagyebédlő (sokablakos óriási sarokszoba) romantikus bútorzatához tartozik az egyik egyedi vaslemez kályha is, mely a szomszédos szalont öntöttvas díszrácsokon keresztül a falon áttört légcsatornával fűti. Tárgyai a családi ünnepre terített asztalt, tálalókat, tükrösöket, a régi zongorát és annak környezetét mutatják be.

A szalonban csak a zongora, a kottatár, egy díszes tükör és biedermeier ülőbútorok találhatóak. (Régi kottatartók, vonós vitrin, századfordulós zeneszekrény, dohányzó- és kártyaasztalka, szobanövények, stb.) Figyelemre méltó az egyetlen utcai ablak figurális horgolt függönye, mely a felújítás során elpusztult mennyezeti freskót utánozza. Az árkádiai (zenés-táncos) jelenetet a ház asszonyai türelmes kézimunkával örökítették meg. A szobát fényessé varázsolja Hegedűs László óriási festménye a római Borghese-park részletével, de itt van még néhány Kurca-parti tájkép is Joó Bélától és Kováts Károlytól is.

A szülői háló késői rokokó aranyozott vajfehér bútorzata kiegészül az öltöző tükör piperekészletével, (szoptató) szófája és gyermekfürösztő sarka a századelő szépítő szereivel. A falakon itt-ott elfértek még a család ifjú hölgyeinek iskolai kézimunkái is üveg alatt, textilrámás keretben. Itt van a másik dekoratív (hőlégkürtős) lemezkálya is. Bútoraiban a századforduló hygienés műtárgyait tartjuk, kinyitva is a látogatók bekukkantására. (Éjjeli edény, műfogsor, hálósipka stb. és a Szent Biblia.). A berendezés egyedi érdekessége egy XIX. századi osztrák műhelyből származó kovácsolt vasvázú, fa babakocsi.

A gyermekszoba berendezésével és belső tartalmával is az iskolás gyermekek tárgyait mutatja be játékokkal, és a házilecke készítésének attribútumaival. A Károlyi- és Tasnády örökség eklektikus hálóbútorai igazi fiús szobát mutatnak be. A tükrös tálalón, az asztalon és az ablakmélyedés polcain családi relikviák sorjáznak.